2012. június 28., csütörtök

Az utolsó szál szegfű: 1. Fejezet

1. fejezet
Fényesen ragyogó éjszaka volt. A lángok fölcsaptak az égbe, játszottak,kavarogtak az emberi sikolyokból font zenére. Veszedelmes és végzetes éjszaka volt ez a falu lakói számára. A főtéren egy kislány nézte, hogy bomlanak szét gyermekkora színterei. Csak ő élte túl. Fülében csengettek annak a fiúnak a szavai, aki ezt tette: “Gyere és kapj el. 8 év múlva a Szelek városában találkozunk a főtéren.” A szemei kékje, olyan volt akár a jégcsapok, haja feketéje pedig akár a  szén. Azokból a szemekből sütött a halál. Soha nem is felejtette el őket.
Soha nem gondolta volna, hogy a polgár háború eléri a falujukat. Ők csak egyszerű parasztok voltak, semmi közük nem volt a katonákhoz. Se a nyugatiakhoz, se a keletiekhez.

Most a lány 8 évet kapott még az életből egy ígéretért cserébe. A gyűlölete fűtötte.8 évet kell várnia 8 teljes évet, de bosszút fog állni.Így telt el lassan az éjszaka.

Elteltek az évek s bár Miyuki felnőtt nem felejtette el ígéretét. Így a nyolcadik évben elindult, hogy a Szelek városában szálljon szembe a végzetével. Nem igazán talált magának barátokat az évek alatt de nem is akart. Mégis azt egyik falusi fiú megkedvelte. Hasonló cipőben jártak, Sho ugyanis nem sokkal utána került ebbe a faluba. A különbség kettejük között csupán annyi volt, hogy Sho szülei nem haltak meg, de kitagadták, a fiút otthonról és még ha valaki kérdezte, akkor is lehetetlen volt vele erről beszélni. Egyformának érezték egymást. Ők kívűl álltak a többiektől, mert senkijük se volt. De pontosan emiatt egymásnak lettek, segítették a másikat. És emiatt történt, hogy Miyuki minden ellenkezése ellenére Sho úgy döntött egy darabig vele tart. Bár szemén az út emlegetésére sötét felhők haladtak át. Szép nyolc év volt és sajnálta, hogy lassan véget ér. Az indulás reggele pont ugyanolyan volt, mint a többi. A levegő még hűvös volt és harmat fedte a növényeket mindenfelé. Megállás nélkül gyalogoltak délig s bár nem volt fárasztó, mert együtt jól szórakoztak a Kívánságok tavánál úgy döntöttek leállnak. Itt uzsonnájukat elővették és megebédeltek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése