Andi yaoija: II. Fejezet

 Figyelmeztetés: Yaoi (fiú x fiú párosítás)
 II. Fejezet
Mikor Gregori visszatért megállt az ágy mellett és kinyúlt, hogy kicsomózza Bernát kezét, aztán félúton abbahagyta, mert eszébe jutott valami.
- Kibontom a kezeid a csomómból, ha megígéred, hogy nem futsz el. Sajnos, ha nem ígéred meg, kikötözve kell tartsalak, és bár játszhatunk így is, nem hiszem, hogy ez neked túl kényelmes lenne. Szóval mit mondasz?
- Nem megyek sehova, csak kötözz már ki. – Már szabadulhatnékja volt a kötelektől, az utóbbi pár percben jött csak rá, hogy teljesen felsértették a bőrét. Greg egy egyszerű mozdulattal szétszedte a csomót. Fogja fájdalmasan tapogatta a csuklóját, miközben felült. – Ne érj hozzám – húzta el a kezét, mikor Gregori meg akarta fogni.
- El foglak vinni a fürdőig, mert nem akarom, hogy fájjon a lábad. Muszáj lesz így vagy úgy megengedned, hogy hozzád érjek – mondta ellenállást nem tűrő hangon és karjaiba vette Bernátot. A fiú reszketett kezei alatt, de őt ez nem érdekelte. A fürdőben rázárta az ajtót, miután kiment és leroskadt az ajtó elé. „Idióta – gondolta magában – tudtad, hogy gyűlölni fog, már késő megbánni.” Úgy érezte teljesen egyedül van, nincs aki megértené. Szerette Bernátot. Már amikor először meglátta őt az iskolában belészeretett. Folyamatosan figyelte, harag gyúlt a szívében, mikor lányok mentek oda hozzá beszélgetni. Irigyelte azokat a lányokat, mert úgy hitte, bármelyiknek több esélye van a fiúnál, mint neki. Ő furcsa volt több szempontból is. Egy fiúba szeretett bele és ezzel jó ideig nem is tudott mit kezdeni. Ám ezt még elfogadta, van ilyen, gondolta. De volt egy dolog, amitől elfogta a rosszullét még saját magától is. Kevés dolgot szeretett jobban, mint azt látni, hogy az emberek körülötte szenvednek, vonaglanak a kíntól, főleg ha ezt ő okozza. Olyan sokszor játszott el gondolatban azzal, hogy a fiú a kezei alatt vergődik. Édes álmaiból felkelve a fülében visszhangzott még Bernát sikolyainak hangja. Undorodott ettől a részétől, de visszafogni nem tudta és csak remélte, hogy Berni meg fog mindent bocsájtani neki, amit tenni fog. Mert sok szörnyű dolgot fog tenni, ebben biztos volt.
Bent a fürdőben Bernát óvatosan mászott be a fürdőkád meleg vizébe. A sok hab egészen eltakarta testét. Zavarodott volt, még mindig alig tudta felfogni mi történt. Nem fájt kifejezetten semmije, ha nem számítja a lábát, de az is javult már elég sokat. Félt, hogy mi fog vele történni. Gregori… Tőle nem félt, pedig minden oka meg lett volna rá. Az egyetlen pozitívum egész helyzetében az volt, hogy mindezt Gregori teszi vele. Valamiért bízott a fiúban, de rettegett és zavarodott volt. Egyelőre nem akarta a közelében tudni őt. Nem sokáig, csak össze akarta szedni magát. Mostantól mindent meg kell tennie, amit Gregori kíván. Lassan rendeződtek a gondolatai. El kell lopnia a képeket – vonta le a következtetést, de tudta, hogy ezt nem tudja megtenni. Ki tudja Greg hány másolatot csinált, hány helyre mentette le a biztonság kedvéért? Nem kockáztathatott.
Aztán eszébe jutott az egész, hogy Gregori hogy akarja, hogy szólítsa. – Gazdám – ejtette ki halkan kóstolgatva a szót. Mintha valami kis állatka lenne – de hisz az is volt, ha belegondolt. Kikászálódott a vízből és magára csavart egy törölközőt, majd leült a wc lehajtott fedelére. Nem akart még kimenni, de lassan összeszedte magát.
- Gregor… - kezdte már, de aztán eszébe jutott, mit mondott a fiú, így hát kijavította magát – Gazdám… - Nem igazán tudta mit kéne mondani. – Gazdám – mondta kicsit hangosabban. Nem sokkal utána már nyitódott is az ajtó. Visszamentek a szobába ahonnan jöttek. Észrevette, hogy időközben a huzat át lett húzva és az éjjeliszekrényre péksütemény és tej volt kirakva.
- Ha éhes vagy – magyarázta Gregori kicsit összehúzva magát. – Nem zárlak be. Ha kell valami én a szomszéd szobában alszom. A mosdó a fürdőben van, bár gondolom láttad. A bejárati ajtó zárva van és amúgy is jobban teszed, ha az engedélyem nélkül nem mész el. Aludj jól, holnap korán kelünk.
Sötét volt a szobában és csönd. Túl nagy volt neki ez a szoba. Tágas volt és üres, egyedül az ágy, az éjjeli szekrény, egy fotel, egy faasztal és pár szék volt bent, ami egy kisebb szobába elég lett volna, de ez a szoba túl tágas volt. Félt itt egyedül, ismerte be magában. Nem is bírt elaludni. Egy hirtelen döntéstől vezérelve kitápászkodott az ágyból és elindult ki a szobájából. A mellette lévő szobában is sötét volt már, tehát úgy okoskodott, hogy Gregori már alszik. Az ő szobája még így a sötétben is sokkal szimpatikusabb volt. A holdfény lágyan sütött be az ablakon, megvilágítva a szoba berendezését. Hasonlított az előző szobához, de otthonosabb volt és még talán kisebb is egy picit. Greg halkan szuszogott a takarója alatt a nagy ágyban. Talán a hold kábította el vagy az éjszaka bódította el gondolatait, hogy azt tette, amit tett, de halkan lopakodva besurrant a szobába és befeküdt a fiú mellé az ágyba apróra összehúzva magát.