Figyelmeztetés: Yaoi(azaz fiú x fiú párosítás), erőszak, durva nyelvezet néhol, 18+
I.
Fejezet
Átlagos iskolai napnak indult
Bernát számára ez a nap is, mint a többi. Reggel korán kelt, hogy időben
beérjen, bent az iskolában hülyült a haverokkal, órák alatt szétunta az agyát.
Szóval átlagos napnak indult az ő átlagos kis életében, ahol a fő cél
legfeljebb az volt, hogy megfeleljen a szüleinek, a tanároknak, a barátoknak,
egy szóval mindenkinek. Néha panaszkodott, néha úgy érezte az élete egyszerűen
tökéletes. Igen, ilyen élete volt eddig, de ez a nap másnak ítélkezett, mint a
többi, mert ez volt az a nap, amikor gyökeresen kifordult az élete abból az
állapotból, amiben eddig volt.
Gregori ugyanabba az osztályba járt. Mindennap látták egymást, mégis ő más volt, mint a többiek. Ő egy olyan úri ficsúr volt, aki ha valamit akart, megkapta. Nem lakott messze az iskolától, csupán pár utcára volt a háza. Soha nem kavart sok vizet, csöndben volt, csupán figyelte a körülötte lévőket és ezzel ki is elégítette a szocializálódás iránti vágyát. Mindezek ellenére, nem volt ellenszenves alak, ha szóltak hozzá, általában kedvesen válaszolt, mindenki úgy hitte, ha bármi történne, benne bízhatnának, hisz igazán segítőkész fiú. És ő szívesen segített is másoknak. Olyan volt, akár egy pók egy egész sereg légy közelében. De neki csak egy légy kellet, és ha rajta múlik, ő elkapja azt az egyet.
Tesióra volt. Gregorinak nem volt vele semmi baja, ám amit elégedettséggel látott mindig, hogy Bernát habár más tantárgyakból jó volt, a testneveléssel nem tudott mit kezdeni. Ezen a napon megint fociztak. Rosszul ment a labda és Bernát a pálya közepén elesett, méghozzá nagyon rondán. Greg elfojtotta önelégült mosolyát, mert tudta, most kell cselekednie, ez az a pillanat, amire régóta várt. Így hát ő is odament, hátha tud segíteni a fiúnak. Soha nem volt hálásabb az égnek, hogy az iskolaorvos nem volt mindig bent – és hogy a mai pont ezek közé a napok közé tartozott.
- Jól vagy? – lépett oda aggódó hangot színlelve. A fiú csak megrázta a fejét.
- Nem tudok ráállni – magyarázta.
- Azt hiszem én lakok a legközelebb. Hozzám eljöhetsz és a háziorvosom majd megvizsgál, aztán akár ott le is pihenhetsz, van elég üres szobám – mosolyodott el kedvesen. A mit sem sejtő fiú persze beleegyezett.
Gregori ugyanabba az osztályba járt. Mindennap látták egymást, mégis ő más volt, mint a többiek. Ő egy olyan úri ficsúr volt, aki ha valamit akart, megkapta. Nem lakott messze az iskolától, csupán pár utcára volt a háza. Soha nem kavart sok vizet, csöndben volt, csupán figyelte a körülötte lévőket és ezzel ki is elégítette a szocializálódás iránti vágyát. Mindezek ellenére, nem volt ellenszenves alak, ha szóltak hozzá, általában kedvesen válaszolt, mindenki úgy hitte, ha bármi történne, benne bízhatnának, hisz igazán segítőkész fiú. És ő szívesen segített is másoknak. Olyan volt, akár egy pók egy egész sereg légy közelében. De neki csak egy légy kellet, és ha rajta múlik, ő elkapja azt az egyet.
Tesióra volt. Gregorinak nem volt vele semmi baja, ám amit elégedettséggel látott mindig, hogy Bernát habár más tantárgyakból jó volt, a testneveléssel nem tudott mit kezdeni. Ezen a napon megint fociztak. Rosszul ment a labda és Bernát a pálya közepén elesett, méghozzá nagyon rondán. Greg elfojtotta önelégült mosolyát, mert tudta, most kell cselekednie, ez az a pillanat, amire régóta várt. Így hát ő is odament, hátha tud segíteni a fiúnak. Soha nem volt hálásabb az égnek, hogy az iskolaorvos nem volt mindig bent – és hogy a mai pont ezek közé a napok közé tartozott.
- Jól vagy? – lépett oda aggódó hangot színlelve. A fiú csak megrázta a fejét.
- Nem tudok ráállni – magyarázta.
- Azt hiszem én lakok a legközelebb. Hozzám eljöhetsz és a háziorvosom majd megvizsgál, aztán akár ott le is pihenhetsz, van elég üres szobám – mosolyodott el kedvesen. A mit sem sejtő fiú persze beleegyezett.
Segített neki eltámolyogni a lakásáig,
mikor odaértek hellyel kínálta a nappali kanapéján és hívta is az orvost. A ház
maga elég nagy volt, főleg egy embernek - túlságosan nagy. Bernát nem élt volna
itt szívesen, kényelmetlenül érezte magát. Hamar kiért az orvos és
megállapította, hogy semmi komoly baj nem történt, a fiú csupán kificamította a
lábát. Lehetőleg azért pár napot pihenjen, mondta és írt egy igazolást a
következő napokra, majd dolga végeztével elment.
- Itt maradhatsz – mondta Gregori – A szüleim nem lesznek itt. Segítsek felmenni a szobádig? – Mikor a fiú bólintott már a hóna alatt volt a keze, aztán egyszer csak gondolt egyet és inkább fölkapta a hátára és úgy vitte. A szobában lerakta az ágyra a fülig vörösödött fiút, aki valami olyasmit motyogott alig hallhatóan, hogy nem kellett volna. Szemei mélyen belefúródtak Bernát világosbarna szemeibe. A tulajdonának akarta ezeket a szemeket, nem akarta, hogy a fiú valaha is másra nézzen ezekkel a szemekkel. Kihasználta a másik meglepett helyzetét és megfogta a kezeit, az ágytámlához húzta őket és kikötötte őket hozzá. Bernát nem is tudta elsőre felfogni, hogy mi történik vele.
- Mit csinálsz? – Szeme idegesen forgott körbe, kezeit pedig próbálta kiszabadítani, de hiába, a csomó, amit Gregori a kezére kötött csak szorosabban fogta és akárhogy küzdött nem engedett a szorításból.
- Megerőszakollak. – Mintha csak a világ leghétköznapibb dolgát mondta volna, úgy ejtette ki a szót, de Bernát ereiben megfagyott a vér és libabőrös lett a bőre. Gregori lassan boncolta ki őt az iskolai egyenruhából, de sajnos, mivel az összekötött kezek miatt az inget rendesen lehúzni nem tudta, így hát feltolta egészen a csomóig az össze gyűrött ruhadarabot. Kezei alatt Bernát eszeveszetten rángatózott, amiből kezdett elege lenni. Egyszerre rámászott a fiú felsőtestére, hidegkék szemeit a fiúra szögezte és megszólalt – Figyelj, egyelőre nem célom, hogy neked is fájjon, szóval ha nem akarsz magadnak bajt okozni azzal, hogy felidegesítesz, akkor maradj szépen nyugton és hagyd magad. Esküszöm, ha jó leszel még te is élvezni fogod. De ha tovább rugdosódsz és ficeregsz, azt is megígérhetem neked, hogy azt szörnyen meg fogod bánni. – Innentől kezdve Bernát nem tudott mit tenni. Nem szívesen hagyta magát, de megijedt a fenyegetéstől. Gregori érintésétől kirázta őt a hideg. Lassan szabadította meg a fiú alsótestét a ruhaneműk bármiféle fajtájától. Mikor végzett meglepő gyengédséggel csókolta meg Bernát remegő ajkait és simogatta végig arcát. Mintha valami törékeny holmit érintene, aminek értéke a képzeletét is felülmúlja. Majd a nyakát vette célba. Végigbecézte, puszilgatta áldozata szegycsontját, érzékeny pontok után kutatva. Következő állomása a mellbimbók voltak. Gyengéden harapdálta, ingerelte őket, míg azok teljes izgalmi állapotba nem kerültek és olyan kemények voltak, mintha szögeket vert volna a helyükre. Mikor leért a hímvesszőig leállította magát. Az éjjeli szekrény egyik fiókjából egy kis tégelyt vett ki és maga mellé rakta kinyitva az ágyra. Lassan szájába vette a fiú férfiasságát, ami hamarosan egyenletesen lüktetni kezdett, miközben ő dolgozott rajta. Bernát szájából pedig egyre sűrűbben hangzottak fel sóhajok, Gregori tudatára adva, hogy sikerült élvezetet okoznia a fiúnak. Mindeközben ujjára kent egy kicsit a tégely tartalmából és mutatóujjával dolgozni kezdett a fiú bejáratán. Az szoros volt, mintha valami satuba fogná Greg ujját, de szépen lassan engedni kezdett a szorításán. Mikor eléggé ellazult, a középső ujját is becsúsztatta és szépen lassan adagolta tovább az ujjait. Persze közben tovább dolgoztatta száját is, immáron kívülről csókolgatva a fiú péniszét, aztán végig nyalta a tövétől a tetejéig és újra szájába vette. Úgy játszott vele, mintha csak nyalókát szopogatna, de mindeközben nagyon óvatos maradt. Még nem akarta felsérteni sehol sem a fiút, azt máskorra tartogatta – először azt akarta neki megmutatni, hogy lehet úgy is csinálni, hogy mindketten élvezzék. Mikor eléggé kitágította a fiú lyukát, gumit húzott magára és beléhatolt. Bernát száját hangos sikoly hagyta el a meglepetéstől, de Gregori gyorsan megcsókolta, hogy elfojtsa a sikolyt. Nem olyan kedves csók volt ez, mint amit először adott a fiúnak. Ezt a csókot nem a szerelem, hanem a vágy szülte, vadnak, követelőzőnek, hogy így követeljen bebocsátást a másik szájába. Mikor kiszabadultak a csókból mindketten hangosan nyögtek, már közel voltak a határhoz, ahol mindkettejük elélvezhet. Gregori a kezével segített rá a fiúnak, hogy minél könnyebben jusson a csúcsra. Elsőnek Bernát ment el, ondójából bőven jutatva a saját hasára és Gregoriéra is. Az kihúzta farkát a fiú végbeléből, lehúzta a gumit és pár húzás után ő is eldurrant, beterítve Bernátot a gecijével, egy keveset szétkenve a fiú arcán is. Feltápászkodott az ágyból és valamit matatott az éjjeliszekrényen, ahol Bernát nem látta, mit csinál, majd újra a pihegő fiú elé állt és egyszer csak elkattintotta a kameráját, teljes képet őrizve arról, amint Bernátot beborítja az ondó. A fiú szemei kikerekedtek, mikor meglátta a villanó fényt, ami többször is elkattant szemei előtt. Szíve egy pillanatra megállt dobogni, mikor rájött, mi az okozója. Gregori mozdulatlan teste mellé leült az ágyra és megérintette az arcát.
- Nos, remélem könnyen felfogod, hogyha bárkinek mesélni merészelsz, erről az incidensről, ezek a szép képek, eljutnak egészen sok helyre, ahol te igen kínos pillanatokat élnél át úgy érzem miattuk. Továbbá, én még nem szeretnék véget vetni a kapcsolatunknak és igényt tartok arra, hogy ezt te se gondold így, és bármikor ugorj, amikor én azt mondom. Remélem fölfogod ezeknek a képeknek a jelentőségét, mert ha ezek az iskolába eljutnak azonnali hatállyal föl lesz függesztve a tanulói jogviszonyod, márpedig gondolom azt nem szeretnénk – csóválta meg szomorkás mosollyal a fejét. Közben végig simogatta a fiú arcát, törölgetve a halkan előcsorduló könnyeket – Megértettél?
- Igen – felelte elcsukló hangon Bernát.
- Kérlek, mondd úgy, hogy igen, gazdám. Örülnék, ha ezt a megszólítást használnád, mikor csak ketten vagyunk. Szóval, elismételnéd?
- Igen, gazdám. Megértettem.
- Nagyszerű – hajolt rá a fiú arcára. Enyhe csókot nyomott a homlokára, aztán lenyalta a fiú arcára tapadó mocskot. - Szeretlek. – Beleremegett a hangja, ahogy kimondta és valami szomorkás fény csillant a szemeiben. – Kérlek, ne válaszolj rá, tudom, hogy te nem, de hidd el, egy nap te is ki fogod mondani, önszántadból és én várni fogom azt a napot. – Mélyet sóhajtott. – Egy pillanat és eloldozlak, csak előtte csinálok fürdővizet, hogy lemosakodhass. – Azzal még utoljára megcsókolta a fiút és elment a szobából, Bernátot egyedül hagyva a gondolataival. Túl sok volt ez neki. Nem akarta, hogy megint megtörténjen, habár annyira nem volt rossz, mint várta. De nem akarta, még többször. Ám muszáj volt belátnia, hogy kénytelen lesz, hacsak nem tudja a fényképeket megszerezni, de erre nem sok esélyt látott.
- Itt maradhatsz – mondta Gregori – A szüleim nem lesznek itt. Segítsek felmenni a szobádig? – Mikor a fiú bólintott már a hóna alatt volt a keze, aztán egyszer csak gondolt egyet és inkább fölkapta a hátára és úgy vitte. A szobában lerakta az ágyra a fülig vörösödött fiút, aki valami olyasmit motyogott alig hallhatóan, hogy nem kellett volna. Szemei mélyen belefúródtak Bernát világosbarna szemeibe. A tulajdonának akarta ezeket a szemeket, nem akarta, hogy a fiú valaha is másra nézzen ezekkel a szemekkel. Kihasználta a másik meglepett helyzetét és megfogta a kezeit, az ágytámlához húzta őket és kikötötte őket hozzá. Bernát nem is tudta elsőre felfogni, hogy mi történik vele.
- Mit csinálsz? – Szeme idegesen forgott körbe, kezeit pedig próbálta kiszabadítani, de hiába, a csomó, amit Gregori a kezére kötött csak szorosabban fogta és akárhogy küzdött nem engedett a szorításból.
- Megerőszakollak. – Mintha csak a világ leghétköznapibb dolgát mondta volna, úgy ejtette ki a szót, de Bernát ereiben megfagyott a vér és libabőrös lett a bőre. Gregori lassan boncolta ki őt az iskolai egyenruhából, de sajnos, mivel az összekötött kezek miatt az inget rendesen lehúzni nem tudta, így hát feltolta egészen a csomóig az össze gyűrött ruhadarabot. Kezei alatt Bernát eszeveszetten rángatózott, amiből kezdett elege lenni. Egyszerre rámászott a fiú felsőtestére, hidegkék szemeit a fiúra szögezte és megszólalt – Figyelj, egyelőre nem célom, hogy neked is fájjon, szóval ha nem akarsz magadnak bajt okozni azzal, hogy felidegesítesz, akkor maradj szépen nyugton és hagyd magad. Esküszöm, ha jó leszel még te is élvezni fogod. De ha tovább rugdosódsz és ficeregsz, azt is megígérhetem neked, hogy azt szörnyen meg fogod bánni. – Innentől kezdve Bernát nem tudott mit tenni. Nem szívesen hagyta magát, de megijedt a fenyegetéstől. Gregori érintésétől kirázta őt a hideg. Lassan szabadította meg a fiú alsótestét a ruhaneműk bármiféle fajtájától. Mikor végzett meglepő gyengédséggel csókolta meg Bernát remegő ajkait és simogatta végig arcát. Mintha valami törékeny holmit érintene, aminek értéke a képzeletét is felülmúlja. Majd a nyakát vette célba. Végigbecézte, puszilgatta áldozata szegycsontját, érzékeny pontok után kutatva. Következő állomása a mellbimbók voltak. Gyengéden harapdálta, ingerelte őket, míg azok teljes izgalmi állapotba nem kerültek és olyan kemények voltak, mintha szögeket vert volna a helyükre. Mikor leért a hímvesszőig leállította magát. Az éjjeli szekrény egyik fiókjából egy kis tégelyt vett ki és maga mellé rakta kinyitva az ágyra. Lassan szájába vette a fiú férfiasságát, ami hamarosan egyenletesen lüktetni kezdett, miközben ő dolgozott rajta. Bernát szájából pedig egyre sűrűbben hangzottak fel sóhajok, Gregori tudatára adva, hogy sikerült élvezetet okoznia a fiúnak. Mindeközben ujjára kent egy kicsit a tégely tartalmából és mutatóujjával dolgozni kezdett a fiú bejáratán. Az szoros volt, mintha valami satuba fogná Greg ujját, de szépen lassan engedni kezdett a szorításán. Mikor eléggé ellazult, a középső ujját is becsúsztatta és szépen lassan adagolta tovább az ujjait. Persze közben tovább dolgoztatta száját is, immáron kívülről csókolgatva a fiú péniszét, aztán végig nyalta a tövétől a tetejéig és újra szájába vette. Úgy játszott vele, mintha csak nyalókát szopogatna, de mindeközben nagyon óvatos maradt. Még nem akarta felsérteni sehol sem a fiút, azt máskorra tartogatta – először azt akarta neki megmutatni, hogy lehet úgy is csinálni, hogy mindketten élvezzék. Mikor eléggé kitágította a fiú lyukát, gumit húzott magára és beléhatolt. Bernát száját hangos sikoly hagyta el a meglepetéstől, de Gregori gyorsan megcsókolta, hogy elfojtsa a sikolyt. Nem olyan kedves csók volt ez, mint amit először adott a fiúnak. Ezt a csókot nem a szerelem, hanem a vágy szülte, vadnak, követelőzőnek, hogy így követeljen bebocsátást a másik szájába. Mikor kiszabadultak a csókból mindketten hangosan nyögtek, már közel voltak a határhoz, ahol mindkettejük elélvezhet. Gregori a kezével segített rá a fiúnak, hogy minél könnyebben jusson a csúcsra. Elsőnek Bernát ment el, ondójából bőven jutatva a saját hasára és Gregoriéra is. Az kihúzta farkát a fiú végbeléből, lehúzta a gumit és pár húzás után ő is eldurrant, beterítve Bernátot a gecijével, egy keveset szétkenve a fiú arcán is. Feltápászkodott az ágyból és valamit matatott az éjjeliszekrényen, ahol Bernát nem látta, mit csinál, majd újra a pihegő fiú elé állt és egyszer csak elkattintotta a kameráját, teljes képet őrizve arról, amint Bernátot beborítja az ondó. A fiú szemei kikerekedtek, mikor meglátta a villanó fényt, ami többször is elkattant szemei előtt. Szíve egy pillanatra megállt dobogni, mikor rájött, mi az okozója. Gregori mozdulatlan teste mellé leült az ágyra és megérintette az arcát.
- Nos, remélem könnyen felfogod, hogyha bárkinek mesélni merészelsz, erről az incidensről, ezek a szép képek, eljutnak egészen sok helyre, ahol te igen kínos pillanatokat élnél át úgy érzem miattuk. Továbbá, én még nem szeretnék véget vetni a kapcsolatunknak és igényt tartok arra, hogy ezt te se gondold így, és bármikor ugorj, amikor én azt mondom. Remélem fölfogod ezeknek a képeknek a jelentőségét, mert ha ezek az iskolába eljutnak azonnali hatállyal föl lesz függesztve a tanulói jogviszonyod, márpedig gondolom azt nem szeretnénk – csóválta meg szomorkás mosollyal a fejét. Közben végig simogatta a fiú arcát, törölgetve a halkan előcsorduló könnyeket – Megértettél?
- Igen – felelte elcsukló hangon Bernát.
- Kérlek, mondd úgy, hogy igen, gazdám. Örülnék, ha ezt a megszólítást használnád, mikor csak ketten vagyunk. Szóval, elismételnéd?
- Igen, gazdám. Megértettem.
- Nagyszerű – hajolt rá a fiú arcára. Enyhe csókot nyomott a homlokára, aztán lenyalta a fiú arcára tapadó mocskot. - Szeretlek. – Beleremegett a hangja, ahogy kimondta és valami szomorkás fény csillant a szemeiben. – Kérlek, ne válaszolj rá, tudom, hogy te nem, de hidd el, egy nap te is ki fogod mondani, önszántadból és én várni fogom azt a napot. – Mélyet sóhajtott. – Egy pillanat és eloldozlak, csak előtte csinálok fürdővizet, hogy lemosakodhass. – Azzal még utoljára megcsókolta a fiút és elment a szobából, Bernátot egyedül hagyva a gondolataival. Túl sok volt ez neki. Nem akarta, hogy megint megtörténjen, habár annyira nem volt rossz, mint várta. De nem akarta, még többször. Ám muszáj volt belátnia, hogy kénytelen lesz, hacsak nem tudja a fényképeket megszerezni, de erre nem sok esélyt látott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése